Szerhasználók a budapesti utcákon
Törékeny, mint a kristály | 2026. július 15.

Bár értelmezhető statisztika nincs a legolcsóbb és leg­brutálisabb kábítószerek fogyasztásáról, a mindennapi tapasztalatok szerint egyre több az utcai droghasználó a budapesti belső kerületekben. Az új kormány drog­stratégiájáról még keveset tudunk, de sokat nem várhat a megalkotásával, és nem bízhatja a megoldást csak a rendőrségre. Az ki lett próbálva, és nem működött.

„Kristály forradalom” – ezt írta valaki a józsefvárosi Szeszgyár utcai játszótér mellett a falra. A megújult Blaha Lujza téren kiütött fiatalok fekszenek a forróságban, lépten-nyomon eldobott pipák, fecskendők a környező utcákban, a kapualjakban bódult szerhasználók; valaki kristályt hevít a 4–6-oson – mindennaposak ezek a jelenetek a VIII. kerületben. Gyakoriak az illegális lakásfoglalások is, a Dugonics utcában egy időben egy olyan házat foglaltak el a kábítószeresek, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítése miatt kisajátított az előző kormány. Máshol leverték a zárat, hogy bejussanak az elhagyott lakásokba, vagy az ablakok betörésével fényes nappal másztak be az üresen álló üzlethelyiségekbe. „A környék lakói és az itt dolgozók szinte naponta hívják a rendőrséget, mégis azt tapasztaljuk, hogy a helyzet érdemben nem változik. Mi, akik itt dolgozunk, őszintén félünk. A vendégeink is egy olyan környezetbe érkeznek, ahol sokszor nem érzik magukat biztonságban” – panaszolja egy vendéglátós a Baross utcából. „Félek. Az van, hogy akárhányszor megyek a Kálvária tér, az Orczy tér, a Losonczy negyed (Losonci-negyed – a szerk.) felé, félek. Eddig nyugodtabbak voltak a kristályfüggők. Valami történt az elmúlt időszakban, mert egyre fenyegetőbbé vált a jelenlétük. Korábban már megtanultam együtt élni velük, az empátiakészségem is magas, azt is pontosan tudom, hogy nem megoldás az erőszakszervezeteket bevetni” – egy VIII. kerületi lakos ezt a posztját egyenesen a kerületi önkormányzatnak címezte. A hosszú levélre maga a polgármester, Pikó András reagált: „Higgye el, minden napunk ezzel telik: drog, közbiztonság, köztisztaság. Itt élünk mi is. Szélmalomharc az egész és egyedül vagyunk, sem az állam, sem a főváros nincs itt.” A polgármester magánemberként hozzátette: „Néha én is félek. Személyesen akkor, amikor a Népligetbe viszem sétálni Nellit, a kutyánkat. Nem vagyok rá büszke, de most már mindig van a zsebemben paprikaspray.”

Elszabaduló indulatok

Pedig a közterületeken „grasszáló”, drogosnak titulált emberek nem mindegyike szerhasználó, még csak nem is mindenki hajléktalan. Az elmúlt másfél évben jelentek meg a „flakonosok”, akik az 50 forint betétdíjas palackokat gyűjtik, feltúrják a köztéri szemeteseket, és akár a társasházakba is bemennek; sokan vidékről járnak fel, a roma kisebbséghez tartoznak, vagy éppen kisnyugdíjasok. Miután a hajléktalanok száma nem nőtt a fővárosban, a flakongyűjtők jelenléte látványosabb lehet. És a kábítószer-használók sem mind hajléktalanok – egy részük szegény családból származik, van otthonuk, de az nem biztonságos. Az elmúlt években tapasztalt elszegényedés, a szociális nehézségek szintén megmutatkoznak az utcán, ahogy probléma a pszichiátriai férőhelyek szűkössége is.

Mindez nem csak a Józsefváros gondja: megtapasztalható például Rákosrendezőn is, ahol a még Orbánék által tervezett „mini-Dubaj” beruházás miatt az előző kormány laká­so­kat ürített ki. A MÁV annak idején megdöbbentő gyorsasággal felmondta az egykori szolgálati lakások bérleti szerződését, aztán a projekt megdőlt, a szabadon álló, rossz állapotú házakat pedig önkényes lakásfoglalók – flakonosok, vidékről felvándorolt szegények, prostituáltak, megélhetési bűnelkövetők – vették birtokba, ami jócskán hozzájárul a XIV. kerület rossz közbiztonságához. De a XI. kerületi Bikás park körüli panelházakban – a „nyolcas körzetben” – is besurranó tolvajokra, nyílt színi droghasználatra, erőszakos „csövesekre”, „drogosokra” panaszkodnak, pedig ez a gyorsan fejlődő, frekventált rész eddig kifejezetten biztonságosnak számított. Egy helyi petíció aláírói folyamatos rendőri és közterület-felügyelői jelenlétet követelnek a környéken. És mert a lakosok gyakran hiába hívnak rendőrt, egyes házak lakói már maguk szervezik meg a védelmet a betörések, rendbontások ellen. Jó esetben az „őrző-védő” megfelelő képzettséggel rendelkezik, telefonon értesíthető, és szabályos szerződést kötött a közös képviselővel. Rosszabb esetben a társasházban élő markos férfiak önbíráskodásáról van szó. [...]

https://magyarnarancs.hu/belpol/torekeny-mint-a-kristaly-279705

Előzmény