Arról, hogy a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telepén milyen állapotok uralkodnak, az illetékes zöld hatóság és a helyi és országos politikai elit már több mint három éve pontos információkkal bírt, azóta pedig a helyzet csak rosszabbodott. Az egyik érintett kerület polgármestere ennek ellenére fel van háborodva, hogy a sajtó pánikot kelt, az állam pedig ragaszkodik a szennyező fizet-elv érvényesítéséhez - egyebek mellett ezért sem történt előrelépés a helyzet megoldására, miközben a talajszennyezés elhárítására több mint másfél milliárd forintot elköltöttek.

Fontolgatja Ferencváros fideszes polgármestere, hogy rémhírterjesztés miatt feljelentést tesz, mert szerinte nem megfelelően számoltak be az Illatos úti Budapesti Vegyiművek-telep helyzetéről. A 444.hu három héttel ezelőtt írt arról, hogy a telepen 2000 tonna, részben azonosítatlan veszélyes hulladékot tárolnak szétrohadt, szétdurrant hordókban a szabad ég alatt, így az anyagok egy része folyamatosan szivárog a talajba és a talajvízbe.

Bácskai János szerint egyáltalán nem áll fenn közvetlen katasztrófahelyzet, nem igaz, hogy ha „eldobnak egy csikket, evakuálni kell a várost”, mint ahogy az megjelent, és az sem, hogy a telepre gyakorlatilag bárki bejuthat. (Gerillafotósok jártak bent és lefotózták az állapotokat.) A polgármester ingerülten beszélt a hvg.hu-nak az ügyben megszólaló Simon Gergely Greenpeace aktivistáról és Baranyi Krisztina Együttes képviselőről, és úgy látja, ezeknek az embereknek a szótárából hiányzik a felelősség szó. Bácskai szerint a környékbeli József Attila lakótelepen már többen gázálarcot akartak vásárolni a megjelentek hatására.

Bácskai kirohanása azért furcsa, mert hasonló tónusban cikkezett a telepről a Népszabadság is évekkel korábban: a riportban akkor a polgármester elismerte, senki nem tudja, milyen veszélyes anyagok vannak a talajban és a talajvízben, és hogy a telepen folyó termelés – a Budapesti Vegyiművek felszámolása ellenére számos cég dolgozott bérlőként a telepen – valójában mekkora veszélyt jelent.

Jelentős különbség azonban, hogy a 444.hu cikkei nyomán az érintett kerületek (Ferencváros, Kispest, Pesterzsébet), valamint a kormány képviselői is égetőnek tartották, hogy leüljenek tárgyalni a már évek óta megoldatlan helyzet orvoslásáról. Mint egy héttel ezelőtti közleményükből kiderült, a csődtörvény megváltoztatásával állami körbe kívánják vonni a felszámolás alatt álló Vegyiműveket, mivel elégedetlenek a felszámoló által elvégzett munkával. Az is felvetődött, hogy stratégiai jelentőségű üzemmé nyilvánítsák a Vegyiműveket, ami lehetővé tenné az azonnali beavatkozást, de V. Németh Zsolt környezetügyi államtitkár szerint szó sincs katasztrófahelyzetről, ami ezt indokolná, és a kormány ragaszkodik a „szennyező fizet-elv” követéséhez.

A 2000 tonnányi vegyi anyag elszállítása egy előzetes árajaánlat szerint 1,1 milliárd forintba kerülhet, és mintegy 6-9 hónap alatt oldható meg. Kérdésünkre, hogy ha ez ilyen egyszerű, miért nem 2010-ben ültek le a felek, amikor az önkormányzati választások előtt a polgármester is a Vegyiművek kármentesítésével kampányolt, Bácskai azt mondta: azt hitték, a felszámoló kezelni tudja a helyzetet.

Terjengő bűz, köhögés: a Vegyiművek 130 éve

Hazánk egyik legrégebbi gyárát 1876-ban alapították, és az Illatos úti telepén számtalan vegyipari alapanyagot gyártottak az elmúlt fél évszázadban. Akik a környéken nőttek fel, úgy emlékeznek, hogy amíg működött az üzem, mindig is problémát okozott az irritáló szag és a köhögési inger. „A szerves vegyipar fellendülését végig lehet követni a gyárnál, ahol nemcsak klórozott, de flórozott szénhidrogének nyomait is meg lehet találni, és ahol gyártottak sósavtól kezdve egyéb vegyipari alapanyagokon keresztül számtalan dolgot.” – mondta a hvg.hu-nak Magyar Balázs, a telepen 2005-től kármentesítést végző Elgoscar-2000 Kft. szakértője.

Magyar cége három évvel azelőtt vette fel a munkát, mint ahogy 2008-ban megindult a felszámolási eljárás a Budapesti Vegyiművek Zrt.-vel szemben. A feladatuk a talajvíz-tisztítás volt: a rendszer kiépítése és üzemeltetése. Munkájuk eredményéből nem sok maradt, mivel a szennyezés forrását nem szüntették meg: „2002-ben a veszélyeshulladék-tározó melletti figyelőkútban 44 ezer mikrogramm volt a benzolszennyeződés, a munkák hatására ezt 2008-ra 0,2 mikrogramm/literre csökkentettük. 2013 év végére viszont ez 33 ezer mikrogrammra emelkedett vissza. A nem szabályszerűen tárolt, kezelt veszélyes hulladék a csapadék és egyéb tényezők hatására egyértelműen szennyezte a talajt, talajvizet. A munka azon fázisát, amit eredményesen tudtunk lezárni 2008 végére, az utószennyeződés megfejelte” – foglalta össze az összességében kudarcos kármentés eredményét a szakértő.

A kármentést uniós forrásból szerették volna megoldani, amire a Vegyiművek el is nyert 1,65 milliárd forintot. Csakhogy a szerződés értelmében a támogatást nem lehetett folyósítani olyan cégnek, amely időközben felszámolásba kerül. Így menet közben egy olyan megállapodás született, amely szerint a kivitelezőnek a talajvíz-tisztítási munkát 2010 helyett 2008-ig be kellett fejeznie, a pénzt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Zrt-nek  kedvezményezte, azzal a feltétellel, hogy az biztosítékot vállal a kármentesítés fenntartására a befejezéstől számított öt évig.

A munka dandárja vs. a pénz nagy része

A még a felszámolás előtt indult projekt generálkivitelezője a Hídépítő Zrt. volt, amely közvetlenül egyetlen alvállalkozót vont be, a pécsi Waterplan Kft.-t „Az említett vállalkozás – az Elgoscar-2000 Kft - szerk. – a Waterplan Kft-től egyes részfeladatokra kapott megbízást, és ezek arányában részesült a projekt költségeiből” - olvasható az A-Híd Zrt. kommunikációs vezetője, Herszényi László által jegyzett válaszban.

Mint a Hídépítőnél közölték, „a projekt kiadásai beruházási (931,5 M Ft+25% Áfa), valamint vízkitermelési és tisztítási költségekre (444 M Ft+15% Áfa) oszlottak”, és a Hídépítő Zrt. 2008 szeptemberében teljesítette minden, a szerződésben foglalt kötelezettségét, és átadta a rendszer üzemeltetését a BVM-nek.” Mivel a fővállalkozói szerződés utólagos fizetésről szólt, ezért az alvállalkozói szerződésben is ezt a kitételt érvényesítette. Ennek köszönhető, hogy a Hídépítő Zrt. csak a projekt 2008. szeptemberi lezárása után fizetett az alvállalkozójának – és minden bizonnyal ezért jutottak csak ezt követően a Waterplan Kft alvállalkozói - köztük az Elgoscar-2000 Kft – a számláik ellenértékéhez.

Magyar elmondása szerint az Elgoscar-2000 Kft-hez 2008-2009-ben két részletben 680 millió forint jutott, 48 millió forinttal még mindig tartoznak nekik, miközben a szakmai munka jelentős részét a cég elvégezte. Ezzel kapcsolatban az A-Híd Zrt. azt közölte, hogy „mivel a projekt teljesítésével kapcsolatban garanciális kifogás mindmáig nem merült fel, nem látjuk akadályát annak, hogy a kérdéses 48 millió forintos garanciális visszatartás összegéhez az Elgoscar-2000 Kft a szerződésének megfelelően hozzájusson”. Ezt már persze az alvállalkozónak, a pécsi Waterplan Kft-nek kellene kifizetnie.

Furcsa láncolat

A Hídépítő Zrt egyetlen alvállakozói szerződést kötött, a pécsi, három millió forint törzstőkével megalapított Waterplan Kft-vel, melynek az árbevétele 2007 után rendre alatta maradt a 100 millió forintnak. A Hídépítő Zrt. közlése alapján ennek a cégnek kellett szerződnie további alvállalkozókkal egyes részfeladatok ellátására. A Waterplan Kft. épp 2008-ban tett szert rekordárbevételre (566 millió forint), feltehetően a BVM-es megbízásnak köszönhetően, az utóbbi években ellenben a cég veszteségesen működött. A 2000-ben alapított, mérnöki tevékenységet folytató Elgoscar-2000 Kft úgy volt a Waterplan Kft. alvállalkozója, hogy egy nagyságrenddel nagyobb a cég árbevétele. (2007-ben 870 millió, 2008-ban 958 millió, 2009-ben 465 millió, 2013-ban 1,145 milliárd forint.)

"Tessék oknyomozni"

A jelenlegi problémák abból erednek, hogy a felszámoló nem gondoskodott a beruházás fenntarthatóságáról, a szennyezést kiváltó okok megszűntetéséről. Magyar úgy véli, a felszámoló a rekultiváció folytatását a telek értékesítésének árbevételéből kívánhatta megoldani, ami a többszöri értékesítési kísérlet ellenére sem jött össze, így ők sem jutottak hozzá az általuk 2013-ig tovább vállalt üzemeltetés költségeihez. Ezért már menet közben úgy értékelték, hogy a projektet, a talajvíz tisztítását az anyagi források biztosítása nélkül biztonságosan nem tudják folytatni, és felfüggesztették a munkát. Mindezzel kapcsolatban kerestük az ÁFI-t is, Varjú Attila felszámolóbiztos pedig azt a választ adta: „Az Elgoscar 2000 Kft-vel történő elszámolásunkat nem a sajtó hasábjain kívánjuk megvitatni, a társasággal folyamatosan egyeztetünk, kapcsolatban vagyunk.”

Az, hogy a projektre eddig több mint másfél milliárd elment, aminek a jelentős része nem a munkát elvégző cégnél landolt, és hogy ennek ellenére súlyosbodott a helyzet, láthatóan Bácskait is elgondolkoztatta. „Tessék oknyomozni”, volt a válasza. Elmondása szerint a környezetszennyező állapot megszüntetésével foglalkozik elsősorban, a pénz útját kutassa fel a sajtó vagy a rendőrség.

Természetesen firtattuk az ÁFI Zrt. felelősségét is, de az arra hivatkozott, hogy hiába tettek „folyamatosan kísérletet az adós társaság vagyonának értékesítésére”, az sikertelen maradt. Az értékesítéshez szükséges lett volna a támogatási szerződés miatti érintettsége nyomán a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hozzájárulására is, melyet azonban az NFÜ nem adott meg. Enélkül viszont nem tudták megpályáztatni a tízhektáros területet tartalmazó céges vagyont. Márpedig az ÁFI Zrt. szerint a telepen fellelhető környezetszennyezésre kizárólag a vagyonértékesítés adhatott volna választ. Erre kötelezte őket a csődtörvény is, amely a vagyonértékesítést előírja: a felszámoló szerint az értékesítési feltételeket kellett volna úgy alakítani, hogy „kizárólag olyan gazdasági szereplő pályázhasson, aki képes a környezetszennyezést a hatóságok előírásai szerint megoldani, és ehhez a szükséges anyagi fedezettel is rendelkezik.”

Kerestük a Budapesti Vegyiművek korábbi vezetőit is. A korábban igazgatósági tagként dolgozó Kerekes Sándor (ma a Corvinus Környezetgazdaságtani tanszékének egyetemi tanára) egyből Valovits Emilhez, a BVM korábbi vezérigazgatójához irányított bennünket. De Valovits sem kívánt hosszan múltat idézni, mint mondta, 2004-ben nyugdíjba ment, és elhatározta, hogy ezután nem szól bele a Vegyiművek ügyeibe. Azt viszont elmondta: az addig felhalmozott hordók rendben el lettek szállítva, ami most ott található, az 2004 után keletkezett. Mint Magyartól megtudtuk, a felhalmozott veszélyes hulladékok a felszámolás előtti időben kerülhettek oda, így például a Kén utcai Vegyiművek-telepről is ekkor hoztak át hordókat, mivel azt a helyet is értékesítették, viszont csak az Illatos útig tudták szállítani az ottani hordókat.

Eladása meghiúsult

Míg korábban éveken keresztül hiába próbálta eladni az ÁFI Zrt. az Illatos úti telepet, 2012-ben az Árkád Nyíregyháza Kft. megszerezte a négy évvel korábban még 3,5 milliárd forintért meghirdetett területet 1,23 milliárd forintért. Csakhogy az NFÜ, amely a rekultiváció finanszírozása miatt volt érdekelt a projektben, nem járult hozzá az értékesítéshez, így az Árkád Nyíregyháza Kft. nem jutott birtokon belülre. Ezzel nagyjából egy időben kitudódott, hogy az Illatos úti telepen ingatlant vásárolt egy ott bejegyzett cég, amelynek egyik tulajdonosa a 2006-os német szemétbálák ügyében elhíresült volt kunbajai polgármester felesége - és ezzel a lépéssel elővásárlási joga lett a teljes területre. Halász István ugyan tagadta, hogy érdekelné a Budapesti Vegyiművek vagyona, az biztos, hogy hosszú évek után hirtelen kapós lett a terület. Az NFÜ nem hiába volt óvatos: nemcsak az ingatlanfejlesztésben volt biznisz, hanem a rekultivációban is, amelyhez az állam támogatást biztosított, és a veszélyes hulladékok megsemmisítése után is ott volt még majdnem 450 millió forint értékű kitermelhető acél és színes fém. Igaz, mindezeket összeadva sem jött össze annyi, hogy a BVM a jegyzett tőkéjének négyszeresét meghaladó 4,7 milliárd forint hitelezői tartozását kifizesse.

Ezt már négy éve leírták

„Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a közvélemény, a lakosság nem tudott róla, milyen súlyos állapotok uralkodtak, miközben a teljes politikai elit pontosan tudta, mi a helyzet” – mondta a hvg.hu-nak Baranyi Krisztina, az Együtt képviselője, aki feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen környezetkárosítás miatt. Erről számolt be lapunknak a környékbeli Dési Huber utca egyik lakója is, aki aláírásokat gyűjtött a hetekben azért, hogy a kormány tegyen már valamit.

Abban, hogy a politikai elit mélyen hallgatott, Baranyinak igaza lehet. A közeli József Attila lakótelepen élők feltöltöttek az internetre egy 2012-es hatósági jelentést, melyben a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség egy 2011-es ellenőrzésre hivatkozva a mai állapotokhoz hasonló előzményekről számolt be: „A veszélyes hulladékot tartalmazó hordók egy részének fedele, fóliázása megsérült, több hordó alja korrodálódott, tartalmuk a földre folyik. A hordók egy részének teteje leesett, így azok közvetlenül érintkeznek a levegővel, esetleges csapadékvízzel. A hulladékok kb. 50 %-a fedett fóliával, a többi hordó takarás nélkül áll. (…) A göngyölegek feliratozása kopott vagy aktualitását vesztette, így nem eldönthető, hogy melyik hulladék és melyik vegyi anyag.”

A zöldhatóság-  az Elgoscar-2000 Kft. felmérésére hivatkozva – megállapította, hogy 1300 tonna veszélyes és 1500 tonna nem veszélyes hulladékot találtak, és hogy a vizsgált vegyi anyagok (benzol, toluol, etil-benzol, xilol, egyéb alkilbenzolok, klórbenzolok, halogénezett aromás szénhidrogének, halogénezett alifás szénhidrogének, fenolok, policiklikus aromás szénhidrogének, anilin, nitroanilin, peszticidek, fémek és félfémek) mennyisége nagyságrendekkel több volt a kármentesítési célállapot határértékénél. Az, hogy ez a levegőben és a talajban mennyi kárt okozott a felmérés óta eltelt négy évben, egyelőre nem igazán lehet tudni.

Robbanásveszély nincs

Magyar Balázs szerint robbanásveszély nincs, és a szennyeződés egy eltemetett folyómeder miatt valószínűleg nem a közelben lévő Duna-ág felé szivároghat. Viszont a környezetszennyezés mértéke rég túllépte a Vegyiművek területét, és a vizet, ha tisztítani kell, durván húsz hektárról kellene begyűjteni, ami 10-15 évbe is belekerülhet. Ehhez képest  a hordók elszállítása viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt megoldható – nagyjából 500 millió -1 milliárd forintból.

Simon Gergely Greenpeace-aktivista szerint  a szomszédban működő céghez rendszeresen szállítanak be klórgázt, aminek a tárolása az Illatos úti veszélyes hulladékok közelében szerinte szintén kockázatokat rejt. Az aktivista egyébként nem érti, hogyan hagyhatta a hatóság éveken át, hogy a hordókat ide-oda pakolják a telepen, és hogy a rendre kiküldött bírságoknak a felszámolás alatt lévő cég esetében nyilván nem volt sok értelme. Szerinte ez olyan, mintha a rendőrség kimenne egy betörés helyszínére, otthagyna egy papírt, hogy akkor majd jelenjenek meg a bíróságon, majd tovább állna, miközben a lopás folyamatosan menne tovább.

Bácskai szerint a csődtörvény módosításával az állam végre bejuthatna a telepre és a felszámolásnak véget lehetne vetni. Mint mondta, reméli, hogy a következő fél évben sem lesz semmiféle tűz a telepen, és megkezdődhet a hordók elszállítása, majd azt követően a területet további 3-5 milliárd forintból lehet megtisztítani.

Forrás: http://hvg.hu