Milliós túlszámlázások, kontárok és haverok: épül a szennyvíztisztító
Ki is itt a közbeszerző?

Budapest szennyvíztisztítását uniós, állami és önkormányzati pénzekből szeretnék finanszírozni, ami igen szépen muzsikál az ajánlattevők fülében.

Az uniós, állami, önkormányzati és fogyasztói támogatással megvalósuló csatornaprojekteken sok pénz folyik el a szmötyivel együtt, most már az ÖKOTÁM Alapítvány ügyéből tanulva sokkal kifinomultabb módokon.

Az üzletért folyó harc már a közbeszerzési eljárás elejére is rányomja bélyegét. Nagy, szaftos botrányok helyett maradnak a Közbeszerzési Döntőbizottság határozataival és bírságokkal megtorpedózott, vagy csak időlegesen nehezített közbeszerzések, és az ügyek dokumentációját olvasva a kérdések. És mivel nem ivóvízről, hanem az egyik „leg” szennyvízprojektről beszélünk, a tudatot meghatározó, kérdező énünk is a zavaros információkból próbál tiszta válaszokat kapni.

Haver vagy áldozat?

A 113 milliárd forint költséggel megvalósuló Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepnek (BKSZTT) nyújtott jogi szolgáltatást, közbeszerzési tanácsadói tevékenységet 70 millió forintért vállalta el egy ügyvédi iroda.

A Közbeszerzési Döntőbizottság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által hivatalból kezdeményezett eljárás során megállapította a főváros jogsértését, és a határozatát 5 millió forintos bírsággal nyomatékosította. A közbeszerzési döntőbizottság megállapította, hogy jogsértően járt el az ajánlatkérő, amikor hirdetmény nélkül, a Kbt. alapelvi rendelkezéseit megsértve közbeszerzési eljárás nélkül választotta ki a közbeszerzési tanácsadót.

Érdekes bukfenc egy közbeszerzési ügyben, ha a közbeszerzési tanácsadó a döntőbizottság elmarasztaló ítéletében érintettként szerepel. Joggal merül fel a kérdés a magyar honpolgárban, hogy milyen közbeszerzési eljárást fog levezényelni a fővárosi önkormányzat, ha már a közbeszerzési tanácsadó kiválasztásánál is megsérti a Kbt.-t, magának a tanácsadónak a közreműködésével?

A kérdések nyomán keletkezett feltételezés részben beigazolódott, hiszen volt még megtámadott közbeszerzési ügy a döntőbizottság előtt a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep ügyében. Felmerül még egy kérdés, mégpedig az, hogy a főváros közbeszerzési ügyosztálya mit csinál valójában, ha a közbeszerzési ügyeket kiszervezi?

A bírság vagy a fizetség a kicsi?

A közbeszerzés közbeszerzése után azonnal következik egy másik ügy a BKSZTT történetében. Az unió által megkövetelt átláthatóság, és az EU szerepének nyilvánossá tétele érdekében végzett PR-tevékenység minden uniós támogatással megvalósuló projekt esetében kötelezettség. Természetesen ezen is nagyot lehet kaszálni, a 2007-es, az elszámolható költségekről szóló Nemzeti Fejleszti Ügynökség (NFÜ) útmutatója szerint a főbb munkálatok 0,5-3%-ának erejéig.

Ám a tájékoztatóban nyomatékosan felhívják a kedvezményezett figyelmét, hogy csak jól megindokolt esetben térítik vissza a tájékoztatási tevékenységre igényelt költségeket. Azon elgondolkodhatnánk egy kicsit, hogy ha a fővárosnak saját sajtóirodája, PR-osztálya van, sőt egy egyszemélyes, a BKSZTT projektmenedzseri feladatainak ellátására létrehozott kft.-je is, akkor mi szükség több mint 440 millióért külsős cégre delegálni az összes kommunikációs feladatot?

A Közbeszerzési Döntőbizottságot ez a PR-tender is megjárta, 1 millió forintos bírságot róttak ki az ajánlatkérő fővárosra. A döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 8. paragrafusát, mert a döntéshozók között nem volt a döntés tárgyában szakember. Ám a határozat többi részében a döntőbizottság önmagának ellentmondva arra a következtetésre jut, hogy emiatt nem történt további jogsértés, az ajánlatokat megfelelően értékelték a nemszakértő döntéshozók a szakértő nemdöntéshozók segítségével.

Tehát zöld utat kapott a szerződéskötés, amelyet nyélbe is ütöttek a határozat napvilágra kerülése után 4 nappal. A szerződéskötés értéke 440.416.000 forint, ehhez nyugodtan hozzáadhatjuk az 1 milliós bírságot is, ami szintén a PR-tenderre ment el.

Ráadásul drágább is

A Kbt. megsértésénél PR-tender ügyben jóval érdekesebb az a tény, hogy az ajánlatok 520 és 568 ezer euró közöttiek voltak a döntőbizottság határozata alapján, a főváros honlapja szerint viszont a szerződést 440 millióért kötötték meg, ami árfolyamtól függetlenül is csaknem háromszoros díjazást jelent. Az Enviroduna Kft. honlapján a BKSZTT projekthez kapcsolódó közbeszerzési eljárások között szerepel a PR-tender is, a megjelölt összeg itt 1.694.000 euró, ami átszámítva valóban 440 millió forint körüli összeg.

A nyilvánosságra jutott számok között egyértelmű ellentmondás feszül. Milyen számok, ajánlatok alapján hozta meg döntését a döntőbizottság?

Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság számára átadott ajánlati dokumentumok és értékelések valós számokat tartalmaznak, akkor hogyan lett mégis a megkötött szerződés értéke ilyen nagy? A hangzatos ÉlőDuna névre keresztelt projekt honlapján sajnos ezek az adatok nagyon elbújtak, egészen egy másik honlapig.

Igaz ami igaz, a főváros eleget tett és tesz kötelezettségeinek, közbeszerzéseket végez és tájékoztat. Ugyan más kezével és más szájával, de megteszi. Mondják, a suszternek a cipője lyukas. Belegondolni is rossz, hogy – analógiaként használva a közmondást –, a közbeszerzési tanácsadó és a kommunikációs szakértő fentiek szerinti működése esetén kinek a cipője vagy zsebe lesz lyukas?