Kedves Ignéczi Tibor!

Köszönöm az informatív hozzászólást!
Én is örülnék, ha lennének olyan zöld övezetek, ahol nyugodtan lehetne a fővárosiaknak kutyát sétáltatni, azonban ennek igen csekély esélyét látom még az elkövetkezendő 30 évre nézve is! Ott, ahol ennél - bár két unokával az oldalamon nehéz ezt mondanom, de mégis - fontosabb dolgok sem találnak megoldásra...
Arról például - csak nagyon ritkán járok a belvárosban, peremkerület szélén lakom - nem is tudtam, hogy vannak kialakított kutya-illemhelyek??? Más városokban is? A kutyavizelet "felszedése"(?) hogyan lehetséges? Én úgy tudom az előírások a szilárd végtermékek felszedésére kötelezik "csak" a kutyásokat. Tévednék? Akinek meg még ez is derogál, ne tartson kutyát!
Az alapítványok költségvetése engem is érdekelne, bár soha nem fizettem ilyesmibe - volt szükségszerűbb helye is a picinke pénzemnek.

Sok sikert kívánok munkájához!
Üdvözlettel: Erdész Sára

Előzmény

Válasz

Tisztelt Erdész Sára!
Az időskori egyedüllét miatti kutyatartás valóban emberi méltánylást érdemel, azonban az ebtartás szabályaiból a közterületi kutyasétáltatásra vonatkozó előírásokat és kutyavécé kötelező használatának szabályait maradéktalanul minden kutyásnak szigorúan be kell tartania. Ebben sem a közterület-felügyelet, sem a többi "nem kutyás" ember nem lehet elnéző, de a kutyások sem!
Egy zsúfolt városi környezetben a "fel nem szedett kutyaürülék" és a "kutyavizelet" olyan fertőzési kockázatot jelent, amelynek kihatása közvetlenül megjelenik az asztmatikus megbetegedések számának emelkedésében.
Közismert tény, hogy Budapesten az elmúlt évben a levegőszennyeződés mértéke közel minden harmadik napon átlépte vagy megközelítette – valamelyik mért kategóriában – az egészségügyi határértéket. A mért káros anyagok (nitrogén-dioxid, kén-dioxid, ózon, szálló por) közül, már a legveszélyesebbnek számít a nagyvárosi por, amelynek jelentős része az elporladt utcai kutyaürülékből származik. (Persze nem hanyagolható el a gépjárművek égéstermékeiből származó káros anyag sem.) A legveszélyesebb a 0-6 év közötti gyermekekre, akik a 70-110 cm-es magasságig töményen terjengő port és egyéb káros anyagokat – az anyatej mellett (és sokszor helyette!) – beszívják. A következményeit majd 10-20 év múlva tapasztalhatják az egészségügyi intézményekben. Kíváncsi lennék, hogy az akkori várospolitikusok kit fognak hibáztatni az egészségkárosodott emberek számának emelkedéséből eredő munkaerőhiány miatt? A baj ott lesz, hogy a hibás várospolitikáért felelősök már régen nem lesznek felelősségre vonhatóak (vagy nem lesznek Magyarországon, hanem a tengerparti villájukban süttetik a hasukat…)
Mindezért nagyon fontos, hogy a kutyatartók tartsák be az ebtartás szabályait, és saját maguk követeljék meg a többi kutyástól is a szabályok betartását. A kutyások közösségének figyelmeztető szava jelentősebben hathat egy kutyásra, és a figyelmeztetett nem mondhatja, hogy csak azért szóltak rá, mert az illető „nem szereti a kutyákat”, tehát a rosszhiszeműség kizárható.
Számtalanszor látható, hogy a kutyákat nem a „kutyavécé” területekre viszik, vagy füves parkokban szabadon futkároznak, esetleg ott, ahol később az 1-3 éves gyerekek botladoznak. Ha kutyások egyszer végre összefognának, akkor kikövetelhetnék, hogy az önkormányzatok tisztességes méretű és kialakítású kutyafuttatókat hozzanak létre. Több igazi kutyástól hallottam már, hogy szívesen fizetne „ebadót” (valamilyen hozzájárulást) is, csak legyen hely, ahova a kutyáját szabadon (és lelkiismeret-furdalás nélkül) rendszeresen viheti. Az ilyen „ebadó” alól kaphatnak mentességet azok a rászoruló idős egyedülálló emberek, akikről Ön is említést tett. De ne kapjanak felmentést a szabályok betartása alól azok, akik másokat (akár az ürülékek ottfelejtésével, akár a veszélyes fajtájú kutyák szabadon-futtatásával) veszélyeztetnek.
Szerencsésnek tartanám, ha az Ön által felvetett témára a kutyások és a „kutyás-alapítványok” is reagálnának. (Nem elég , hogy egyes „kutyavédő” alapítványok milliókat tesznek zsebre az adó 1%-os támogatásból, közérdekű tevékenységet is végezhetnének már.)

Ha megengedi, én is úgy fejezném be, ahogy Ön: „Hajrá budapesti kutyások!”

Üdvözlettel
Ignéczi Tibor
LAKSZ

Válasz