FŐVÁROSUNK BUDAPEST

FŐVÁROSUNK BUDAPEST hírei

A budapestiek számíthatnak ismerőseikre, ha baj van

11 éve | Keczánné Macskó Piroska | 4 hozzászólás

Milyenek a budapestiek? – erre volt kíváncsi az ELTE Társadalomtudományi Karának Módszertani Kutatóközpontja. A kutatásból kiderül, hogy egy átlag fővárosinak 209 ismerőse van, egyáltalán nem szeretne felhőkarcolókat, és a belbudai kerületek lakói inkább elmennének szavazni, mint a külpesti kerületben lakók. A legnagyobb problémának pedig a közlekedést tartják.

A budapestiek – ha baj van - akkor számíthatnak az ismerőseikre, és nagyon fontosak számukra az informális kapcsolatok is. Főleg betegség esetén számítanak az ismerőseikre, 70 százalék tudna orvost szerezni barátainak, ellenben a munkához jutásban nem nagyon tudnának segíteni egymásnak (30% tudna segíteni). A romákban és a börtönviseltekben kevésbé bízunk meg, míg mondjuk a civil szervezetek tagjaiban vagy a templomba járó emberekben.

A kutatásból az is kiderült, hogy egy átlagos budapestinek 209 ismerőse van. Ez az a szám, akivel, ha szembetalálkozunk az utcán és megismerjük. A tanulóknak és a diplomásoknak sokkal nagyobb a kapcsolati hálója, mint mondjuk a szakmunkásoknak vagy a nyugdíjasoknak.

A viszonylag alacsony politikai aktivitás mellett az önkormányzati képviselőktől leginkább azt várják a pestiek, hogy javítsák az életkörülményeiket. Legkevésbé azt várják el tőlük, hogy lehessen hozzájuk fordulni, ha valami baj van. Az emberek elsősorban a helyi újságokból, tévékből tájékozódnak a helyi ügyekről, és csak másodsorban az ismerősöktől vagy még kevésbé az önkormányzat hivatalos honlapján.

A budapestiek leginkább arra panaszkodtak a kutatóknak, hogy magas a rezsi, bár ennek mértéke is csak a jövedelemhez képest sok. Ahol gondot okoz a rezsi, ott a háztartás jövedelmének a felét elviszi, ráadásul a legszegényebb budapestieknek az sem ismeretlen az, hogy nincs pénz élelmiszerre, rezsire vagy ruhára, míg a leggazdagabbaknak nem is hallottak ilyen problémáról.

A budapestiek egyáltalán nem szeretnének felhőkarcolókat, mindössze 15 százaléknyian szeretnének ilyen épületet. Legkevésbé az LMP-sek és a jobbikosok támogatják a felhőkarcoló-építést. A budapestiek plázákat sem szeretnének, sokkal inkább kisebb üzleteket preferálják. A jobboldaliak pedig sokkal plázaellenesebbek, míg azok, akiknek van a környékükön pláza, azok még kevésbé szeretnének ilyet. A plázákkal ellentétben a sétálóutcákat nagyon szeretik a budapestiek, főleg a belvárosiak szeretnek korzózni. Emellett minden harmadik budapesti azt szeretné, ha nem hajtanának be a belvárosba autók.
Budapesten mindegy, hogy az ember autózik vagy tömegközlekedéssel megy A-ból B-be, ugyanannyi időt töltenek közlekedéssel (71 percet). Egyedül a biciklisek járnak jobban, ők jóval kevesebb időt töltenek utazással (40 percet).

Ugyanakkor a budapestiek a közlekedést és a tömegközlekedést tartják a legnagyobb problémának, emellett a munkalehetőségekkel is problémájuk van.
A munkavállalásról is faggatták a pestieket. A fiatalok inkább a magánszektorban dolgoznak, és a budapestiek sokkal többet dolgoznak, mint napi 8 óra (heti 48 órát dolgoznak), míg a férfiak többet dolgoznak, mint a nők. Ami fontos a budapestieknek: egy biztos és érdekes állás. A magas fizetés és az előrelépési lehetőségek kevésbé fontos dolog a budapestieknek - írja az origo.hu.

origo.hu
Kép: OrientPress archívum

http://orientpress.hu/118789

Címkék: budapest közösség

Kapcsolódó bejegyzések:

Pénteken tíz percre leáll a tömegközlekedés Budapesten: hogyan lesz, megáll a metró az alagútban?

Teljesen autómentes lesz a budapesti Városliget

Kiderült, mit várnak az emberek az új Duna-hídtól

Megkezdődött az 5-ös metró tervezése

Kommentáld!

Hozzászólások

M Imre üzente 1 hónapja

Donat Gyenes: Ő itt Józsi.
Hétfő reggel, Budapest belvárosa. Szemerkél az eső, szokás szerint mindenki siet valahová: munkába, iskolába, érettségire. Épp sétáltam be a munkahelyemre ezen a meglehetősen hűvös és szürke reggelen, amikor megszólított.
Ő is sétált, bár nem rohant és nem munkába tartott. Nem azért ment, hogy odaérjen valahová — hanem hogy túléljen. Dolgozna, de nincs munkája. Nem valahová ment, hanem valamiért…
A kezében egy gyógyszeres tégelyt tartott. Reflexből mondtam: „Ne haragudjon, nincs nálam semmi.” Tényleg nem volt, de nem pénzt kért. Hanem időt. Egy pillanatot. Egy darabka figyelmet az emberek rohanásából. (Milyen érdekes nem, hogy az időnkből egyikünknek sem lesz több, mégis sokszor erről feledkezünk meg leginkább?) És valami ételt. Mindegy mit, valamit. Mert az utcán már ennyi is számít.
Elvittem a közeli pékségbe, miközben beszélgettünk.
„Nem tudok segíteni villanyszerelésben?” — kérdezte az esőben állva, mert nem akart beállni a pékség előtt álló sorba. Csak többszöri kérésre tudtam meggyőzni, hogy menjen be az üzletbe és válasszon bátran magának bármit, amit megkíván, mert a vendégem. Ekkor értettem meg, hogy nem könyörög. Dolgozni akar. Tisztességesen.
Végül leültünk 3 sós pogácsa és egy kávé mellé. Józsi hajléktalan, nincs senkije. De ennél sokkal több. A sors fintora, hogy ezermester. Nem sajnálatot szeretne, hanem dolgozni. Gondolj bele… ezermester vagy és mégis az utca a valóságod.
Cukorbeteg, nem rég volt kórházban, nem tudja kiváltani a gyógyszereit, emiatt a megélhetése sincs biztosítva. Gyülekezetbe jár, és érezhetően megőrizte az emberekbe vetett hitét. Sőt értelmesen tudtunk beszélgetni még arról is, hogy meggyőződése: buta vagyok, hogy nem eszek húst és javasolja a szalonnát, ha jól szeretnék futni, mert állati zsírban oldódnak fel legjobban a vitaminok.
Miközben beszélgettünk, csak arra tudtam gondolni: hány Józsihoz hasonló ember megy el mellettünk nap mint nap, észrevétlenül. Mennyire természetesnek vesszük, hogy van munkánk. Pedig Kenyában sem volt az. És sokaknak Magyarországon sem az.
Józsi ért a ház körüli munkákhoz, falfestéshez, favágáshoz, takarításhoz, javításokhoz, és persze a villanyszereléshez.
Szeretném ha adnánk Józsinak munkát, mert ő az a hajléktalan, aki a saját kezébe szeretné venni a sorsát, és mindent megtesz, hogy jobb legyen az élete. Dolgozni szeretne, hát segítsünk neki.
Én csak egy reggelit tudtam adni.
De talán köztetek van valaki, aki munkát, feladatot is tud.
Az engedélyével írok róla. Megkérdeztem, hogy megoszthatom-e a telefonszámát. Megköszönte, ezért itt találjátok:
+36703663368
Azzal búcsúztam el tőle az aluljáróban, hogy megígértem: mindent megteszek, hogy segítsek. Ő hozzám fordult segítségért, most én pedig hozzád:
Ami Neki hiányzik, az nem képesség, hanem egy esély. Egy újrakezdés. Egy ember, aki hisz benne.
Lehet, hogy épp te vagy az az ember. Ha mással nem is — egy megosztással is segíthetsz.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=9638779472896075

Guessous Majda Mária megosztása. Ő:
http://nepzene.network.hu/video/guessous_majda_maria_mesi/mei_tiszta_harmat_atvaltozas__dalok__sorsok__gyori_koncert_2024

Válasz

M Imre üzente 3 hónapja

Amint arról a sajtóból értesülhettek, hazánkban az utóbbi hónapokban a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt az "A" típusú fertőző májgyulladás okozta megbetegedések száma. Statisztikusan ez azt jelenti, hogy míg 2019-2023 között az év első negyedében 13, tavaly 44, idén eddig 308 (!) hepatitisz A esetet regisztráltak. Az elmúlt héten a friss fertőzések 90%-a Budapesten és Pest megyében fordult elő.

Bővebben:

https://www.facebook.com/magyaranyak/posts/pfbid02SzR8X3oPXBtVKegTV3HWeN4HJfpx7r2gzZVSCFQvwNwiDrcm3nWhLxkzWQmFZco9l

vagy

http://netpolgar.network.hu/blog/netpolgar_avagy_digitalis_irastudo_klub_hirei/kozossegi-tudastar-koronavirus-idejere

Válasz

adam marta üzente 11 éve

15 évig éltem Pesten! ez egy vicc!

Válasz

Kincses Attila üzente 11 éve

Ez egy nagyon jó cikk! Ráadásul szerintem az összetartozást még jobban erősítik az olyan közösségi rendezvények, mint pl a most szombati MOL-os utcabál, ami az Erzsébet téren lesz! Remélem sokan ott leszünk, érdemes lenne minél nagyobb publicitást adni neki! A részletes "műsor" itt található: http://redir.ec/balazutcan

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben