Legyél te a főpolgármester!

Bárki összeállíthatja Budapest idei költségvetését a Főváros hivatalos honlapján. A szimulációs játékban pénzügyi egyensúlynak kell lennie, így aztán óvatosan kell bánnunk a működési költségekkel és fejlesztésekkel. Mintha Demszky Tarlósnak írta volna. Akkor minek ide 2 millió ember?

Játszik a gyerek!

Nem értjük, hogy nagybecsű vezetőink minek koptatják a bársonyszéket a budapesti városházán, minek járnak be a hivatalba, ha a budapest.hu honlapon 3 millió forintból elkészült szimulációs játék alapján bárki összeállíthatja Budapest idei költségvetését. Mondhatnánk, hogy vezetőink szórakoztatni kívánnak minket, játsszon a gyerek, ha már kaja nincs effektus alapján, de inkább némi demagógiát szimatolunk a háttérben. Hunvald úr a hűvösön csücsül, így az MSZP-SZDSZ fővárosi koalíció többsége elfogyott, ezért meg kellene egyeznie az ellenzékkel, hogy legyen már végre költségvetés. Most áthárítják a felelősséget az ellenzékre, azok meg a koalícióra, mi meg mezei állampolgárok csak meresztjük a szemünket, és játszhatunk a honlapon. Bár az is lehet, hogy a válságos időkben vezetőink a játék lehetőségével gyermekkorunkba próbálnak meg minket visszavezetni, hogy a kedves és elsárgult emlékek hatására egymás vállán zokogva élesztgessük a szép múltat, és feledjük a jelent, a rabosított kerületi embereket, a foghíjtelkeket, az eladatlan új építésű akármicsodákat.

Játék a várossal 2 percben Réti Dóra

Fejlesztések a demagógia bűvkörében

De nehogy azt gondoljuk, hogy komolyan számítanak ránk a költségvetés összeállításakor! Leegyszerűsített tételek szerepelnek a játékban, ami mintha a főpolgármester úr szólamait transzformálta volna a virtuális világba. Két fő eleme van a költségvetés kiadási oldalának: működési és fejlesztési költségek. Utóbbi nemcsak azért hangsúlyos elem, mert minden városnak fejlődnie kell, hanem azért is, mert állandóan ezzel takarózik a városvezetés. Bár lehet, hogy nem a szétrohasztott városra, gagyi lakóparkokra, akarnok és a várost zsebre vágó fejlesztőkre és a ledózerolt műemlékekre gondolnak. A fejlesztéseknél szóba kerül a Margit híd, a Szabadság híd, új metró, régi metró. Műemlék felújítás alatt a Budapest Szíve programot említik, miközben a történelmi pesti zsidónegyedet a földdel teszik egyenlővé, műemlékeket bontanak le, fákat vágnak ki.

A lényeg az egyensúly! Akkor miért nincs?

„Ne felejtse el, hogy a fiskális egyensúlyt meg kell őrizni!” – jön a jó tanács. Ha így van, akkor eddig miért nem így jártak el. Kibicnek semmi sem drága? Csak szólni kéne, hogy ők nem kibicek. Ha többet akarunk költeni kórházra, iskolára, bicikliútra, akkor el kell venni a fejlesztésekből. „A buszjáratok nem állhatnak le, a kórházak nem állhatnak át 12 órás napi ügyeletre csak azért, mert a műemlékvédelemre vagy a színházakra mostaninál jóval többet költene.” – kapjuk a roppant kimunkált, szinte akadémikus magasságokba repítő instrukciót. Kezdünk rájönni, hogy pofonegyszerű összedobni egy költségvetést. „Senki sem hordja a zsebében a bölcsek kövét, vagyis nem gondoljuk, hogy a fővárosi képviselők által megszavazott költségvetés az egyedüli üdvözítő megoldás” – jön a magyarázat, tehát megengedik nekünk, hogy vezetőinkre ne úgy tekintsünk, mint a prófétákra, hanem mint halandó emberekre. Ők is esetlenek, az idők folyamán estek is rendesen.

Uniós pénz az ablakban

Persze a játékban hangsúlyozzák, hogy ha a fejlesztésekből visszaveszünk, akkor elesünk a hozzá kapcsolódó uniós pénztől is. Csakhogy ez utóbbi pénzt még nem ítélték oda, ezért aztán elég furcsa érv nem létező pénzekkel dobálózni. Bár nincs a játékban, nyilván az a konklúzió, hogy el kell adni a Főgáz maradék részvényeit is, hiszen a főváros vezetése szerint fontosabb a régi metró felújítása, mintsem hogy a stratégiai ágazatból megőrizzük a maradékot, ahogy az a „művelt” Nyugaton is szokás, merthogy a gázliberalizációval semmit sem nyertünk eddig. Nem baj, mert a nagy zimában majd felújított metrón utazhatunk, és beszállhatunk az új szerelvényekbe is, amelyek a főpolgármester úr nyilatkozata szerint „tiszták” (komoly szakmai érv) és annyira egyszerűek, hogy már rondák. Legalább a most trendi retróra vagy némi elegáns minimalizmusra hajaznának, de nem, egy rakás ötlettelenség az egész.

Budapestre nem jön a kutya se?

„Ha a fejlesztések elmaradnak, máshol telepednek le a munkahelyeket biztosító beruházók. A turisták sem itt költik el az utazásra szánt pénzüket, ami a vendéglátóiparban dolgozók egzisztenciáját veszélyezteti” – kapjuk meg gyorstalpaló keretében a közgazdasági egyetemi képzésünket. Csak reménykedni tudunk, hogy vezetőink ennél tovább jártak iskolába. Miért nem teszik hozzá, hogy ingyen és bérmentve felszámolják a hiéna és milliós számlákat kiállító belvárosi éttermeket, amelyek tényleg feketelistára teszik Budapestet az interneten. Ehhez még uniós forrás sem kell, maximum visszavesznek kicsit a korrupcióból. És hol szerepel ebben a virtuális költségvetésben a hitelfelvétel lehetősége, mert hitelből mindenki tud élni. Úgy látszik, vezetőinknek szabad hitelt felvenni, nekünk meg nem. „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisördögnek. Csak ki fizeti vissza az ő hiteleiket? Gyanúnk szerint nem ők. Hanem mi a játék után.

forrás: ingatlanmagazin.com